2014. március 30., vasárnap

Passióéneklés virágvasárnap és nagypénteken; passió a zeneirodalomban. Legnagyobb ünnepünk első szakasza elé - zenei és hitbeli megfontolások.

Amikor elérkezik február, a templomi énekesek a tavaszi programot kezdik el tervezni. Sajnos nagyheti szertartásaink tele vannak hibákkal, oda nem figyeléssel, ami a szétszórtságból fakad. Hiába tart négy vagy két filiában a plébános szertartást, ha nem tudja egyiket sem átélni kellő hittel. A nagyhétnek nem az a lényege, hogy mindenki legyen valamiféle előadáson, meg hallgasson beszédet, és esetleg énekeljék el a passiót. Mert hát az a lényeg! Igen, Bach számára talán akkor lényegi kérdés volt, hogy a koráldallamokat hová helyezi, és a különféle szerepeknek milyen zenei alapot ad. Viszont ma, hazánk valamelyik (találomra) templomába betérve, sajnos negatív tapasztalatok születnek. Azt kell mondani, hogy kár mindenféle dicsérendő és tisztelendő erőfeszítés és készület, ha a kakas különb módon szólalna meg a passióban, mint Péter... Persze hol találunk derék férfit, aki képes lenne Péter apostol, Werner atya által megkomponált szerepét előadni? 
Nos, van mit írnunk most is. Egy tapasztalt kórus már nagyböjtöt megelőzve elkezdi a felkészülést. Szemlét tart, hogy mi vár rá a nyári szünetig, és tematizálva elkezdi a felkészülést. Elosztja a karnagy a szólistákat, a virágvasárnapi (nehezebb) passió turba részeit pedig elkezdik gyakorolni. Onnantól egészen az előadás napjáig gyakorolni kell, vagyis ébren kell tartani. Nem lehet sutba dobni, hogy már tudjuk. Talán sántít ez a hasonlat is, de az ember, amikor megtanul beszélni, nem hallgat el utána több évre... Ébren kell tartani, mert a virágvasárnapi passió háromévente váltakozik. A nagypénteki János-passió állandó. Minden évben az van. Ezért könnyebben gyakorolható. Az a kórus, ahol heti két próba van, felváltva gyakorolja a passiókat. Egyik nap a vasárnapit, másik nap a péntekit. Kihagyni nem érdemes, főleg egy amatőr kórusban. 
Sajnos a szép éneklés elé került mint szempont az idő. Mivel a pap az egyházközség vezetője (liturgikus szempontból főleg), ezért minden neki van alárendelve. Főleg azért, mert ideje be van osztva a több misézőhely miatt. Ha csak egy helyen van teljes virágvasárnapi szertartás, az üdvösebb, mint itt is-ott is belekapni, és végül semmit nem csinálni szépen, méltó módon. Az olvasmányok és evangéliumok rendszerint már a rövidebb formában hangzanak el...
Virágvasárnap a zsinat utáni reform óta (előtte sem volt hosszabb) meglehetősen karcsú. Amit mindenféleképp elvégez a szertartást vezető (pápa, püspök, pap), az az ágak megszentelése, evangélium és az ágakkal való bevonulás. Ez különösebben nem nyújtja a mise hosszúságát, mert bűnbánati rész itt már nincs. Tehát egyedül a passió éneklése "nyújt" a misén. 
A lényegi kérdés itt is az, hogy mennyi időt szánunk Istenre? Persze ki hallgatna szívesen fél órán keresztül hamis éneklést, enyhén ittas Pilátus-félék kajabálását? Viszont érdemes belegondolni a zeneszerzők által komponált passiók világába...
Klasszikus és igen gyakran (minden évben) előadott passió a Bach-féle. Mellé tartozik a Stabat Materek sokasága, vagy például Liszt Via crucis-a. Ezek nélkül nincs nagyböjt. 
Azért említsünk meg egy kicsit ide tartozó műfajt is, a keresztutat. Hiszen az is passió. A legális egyházi énekek gyűjteményében egy változat található keresztútkor való éneklésre: "Szívünk, lelkünk most kitárjuk." Sem az Éneklő Egyházban található nem használatos - csak azért, mert Éneklő Egyház, sem pedig egyéb dallamok. Esetleg a helyi plébános elfogad néhány használható dallamot. Aktív fiatalok gitárt ragadnak kezükbe, tövist raknak barátjuk fejére, köntöst a másikra, és elindulnak a hegyoldalon. Jó dolog megjeleníteni, feleleveníteni Jézus szenvedését, de törekedjünk a mélységre. Az a lelki és pszichikai mélység, melyet egy Bach-passió hangszerelése tükröz, soha nem fog visszaadni egy gitár. 
Bach zenéje olyan mélységekbe hat, amire ilyenkor a keresztény léleknek szüksége van. A liturgia nagyböjtben nemhogy a hangszerek használatát, hanem még az orgonáét is korlátozza, szinte tiltja. Nagycsütörtökön a Rómába zarándokló harangokkal együtt az orgonasípok is elhallgatnak. Nagypéntek misztériumába mégis ez a jól hangszerelt mű, a Bach-passió (bármelyik) képes bevezetni minket. Persze ezt a liturgián kívül tesszük meg, hiszen a liturgia ilyenkor nem engedheti meg a koncertszerűséget.
Nagyböjt vasárnapjain jó, ha megszólaltatunk egy-egy komolyabb művet: Kodály Stabat Matere, Pergolesi művei, vagy Bach-kantáták... Elég ilyenkor egy szólista és mellé halk orgonakíséret, vagy egy fájdalmas hegedűszó...
Térjünk vissza a két passió-éneklésre. Valljuk meg, még talpraesett kórusokban is hiányt szenvedünk ilyenkor a megfelelő szólistákban. Aztán jönnek a kifogások: én nem leszek itthon, és pénteken nem jövök, én vasárnap, nekem előbb el kell mennem, stb... Igen valahogy őket nem érintette meg a jézusi hívás, miszerint hagyjuk már a földi dolgokat..., legalább ilyenkor. Két nap a 365-ből, amikor igazán csak Istenre kéne figyelnünk, és rá áldozni szinte minden percünket. Ez a két nap komoly készületet igényel. Jó, ha a kórus lelkileg is felkészül - máshogy fog megszólalni.
Meg kell említeni a kritikát, de nem leszólásként. Sajnos az a szemléletmód uralkodik ma, hogy "ha nincs ló, jó a szamár is". Nem. Nem jó. Ha nincs megfelelő énekes, ne adjuk elő. Miért érezné át a megváltás misztériumát a padban ülő hívő, amikor a kórusról majd' leszédülő nyolcvan éves "Péter" felkiált: "Neeem vagyok!" Vagy a kopott basszbariton "Jézus": "Szoomjúhozom." Miért kellene ettől lelki élménynek lenni? Egyáltalán nem következik be. És Werner atya tehetsége ide-oda, ma nem alkalmas ez a fajta passió a templomi éneklésre. Ügyes karnagyok megoldják transzponálással, de azt sem lehet a végletekig, hiszen Jézus és Péter közt több mint egy oktáv tátong...
Hazánk egyik katedrálisában a szolgáló szerepéből csak egy halvány, igen magas hangot lehetett hallani. Itt a káptalannal együtt fakadt mosolyra a kórus. Méltó ez nagypéntekhez?
Sajnos olyan helyek is vannak, ahol a felolvasást választják, még mielőtt kipróbálnánk énektehetségüket. "Nekünk ez úgysem megy...", és a szentélybe felállnak, majd felolvassák a szerepeket az énekes könyvből.
Siralmas tehát hazai passió-éneklésünk. Figyeljük majd meg két-három hét múlva (három hét múlva már "Surrexit!").
Mindenkinek megvannak a saját tapasztalatai minden bizonnyal. Viszont ne menjünk bele olyan verziók előadásába, amely inkább méltatlansághoz vezet, mintsem a megváltás misztériumának teljes átéléséhez.

A YouTube keresőjébe csak annyit írtunk be: "passió". Íme, ezeket találtuk:




És ami talán méltó is:


Csupán annyit szeretnénk, ha ismét átgondolnánk, hogyan tovább. Mi lenne az, ami a valóban méltó ünneplést szolgálná?

"Egyházunkban semmi sem lehet kiszolgáltatva a divat kénye-kedvének" - a bizánci zene

A passió-éneklésről szóló cikkünk előtt fel kell csillantanunk egy hiteles és máig élő egyházzenei irányzatot, mely a bizánci. A magyaroknak különös módon kedves Bizánc, hiszen ne menjünk messzire, Szent László királyunk lánya, (Szent) Piroska, bizánci császárné volt...
A bizánci szertartású görög Egyházban a VI-XV. században énekelt egyszólamú dallamokat jelenti elsősorban a bizánci zene. A Szent Efrém Férfikarnak köszönhetően mára közismertté váltak ezek a dallamok. Üdvözlendő, hogy hűen ápolják több ezer évszázados hagyományukat. 
A címként szereplő mondat egy tanulmányból való, melyet Dr. Dimitris E. Conomos írt. Ilyet római katolikus egyházzenésztől is alig hallani, nemhogy vezető személyektől. Hogyne, a közmédia néhány nappal ezelőtti adásában, melyben a katolikus egyháznak szánt időt töltötték ki, a gitáros mise éltetése folyt. Divat? Igen. Az volt. Az volt a kommunizmusban, de jó lenne ezen túllépni, és részt venni a hagyomány ápolásában, melyből, mint igazi és eredeti tőről igaz vesszők és új élet fakadhat.
Hallgassunk meg most egy csodálatos bizánci éneket az egyik nagyböjti vesperásból:


A tavaszi zsidó és keresztény ünnepekről

A Bartók Rádió Musica Sacra című műsorának ma délelőtti adásában beszélgetést hallhattunk Verő Tamás rabbival és Földváry Miklós István liturgiatörténésszel. Ilyen beszélgetés már kétszer is volt a rádióban, szintén velük. 
A tartalmas beszélgetést meghallgathatja itt: http://www.mediaklikk.hu/mediatar/

2014. március 19., szerda

A legjobb? - Juan Diego Flórez tenorista

A The Independent című angliai újság internetes oldalán felteszi a kérdést: Juan Diego Flórez a legjobb tenor a világon? 
A 41 éves tenorista most szép, világos tónusú hangon énekli az olasz operákat, de az évek előrehaladtával ez változik. Korábbi lemezfelvételeihez képest is változott a hangja. Nemrég megjelent, L'amour című CD-jén francia romantikus áriákat énekel, melyek közül némelyik furán hat Flórez rajongói táborában. (A CD-t ebben a hónapban adja ki a Decca.) Selymes beszéde, könnyed szárnyalása, fénnyel teli hangszíne - lírai tenor. Saját bevallása szerint szeret új operákat tanulni, és érzi, hogy 40 éves kora körül változik a hangszíne. 
Szükséges számára a jó fizikum, a sport. Ahogyan a sportban koncentrál, azt átviszi az éneklésbe: a koncentrálás és a technika itt is fontos. 
Peruban nemzeti hős. 2008-ban kötött házasságot feleségével, Júliával - ezt a TV élőben közvetítette. Két gyermekük van. Az első baba születése előtt még operát énekelt, amikor adrenalin szintje igen emelkedett volt, nem sokkal később pedig már a születés pillanatait élhette át. 
Fontos számára (több énekessel ellentétben), hogy a munkájától ne álljon távol a családi élet. Szereti családját, és sok időt tölt velük. Ez pedig nincs rovására kiváló, talán világelső eredményének. 

A cikk aktualitását összekötjük nagyböjttel, és Flórez előadásában meghallgatunk egy részletet Rossini Stabat Mater című művéből. 
Hogy az olvasó képet (hangot) kapjon az említett tenorista jelentőségéről, hallgassuk meg Luciano Pavarotti előadásában is a részletet:

Következő cikk: Passióéneklés virágvasárnap és nagypénteken; passió a zeneirodalomban. Legnagyobb ünnepünk első szakasza elé - zenei és hitbéli megfontolások. 

2014. március 16., vasárnap

Ajánlott oldalak

Létrehoztuk az ajánlott oldalak listáját, melyet ezentúl bővítünk, mihelyst látogatásra érdemes oldalt találunk. Most egyet viszont különösképpen is ajánlunk: The Chant of Le Barroux nevű oldalt. Itt az aktuális nap teljes zsolozsmája hallgatható meg a monasztikus apátság szerzeteseinek előadásában. 
Az apátságot 1970-ben alapították Provence-ban. 


2014. március 15., szombat

Új szél támad: a zene

Eljött a várva várt tavasz, melyet hazánkban március 15-e jelez. Új tervek, új célok, új stílusok kezdik gazdagítani életünket. Ez így van rendjén, hiszen várjuk az örök Húsvétot. 
Most létrejött egy új blog, mely főleg az egyházzenei irányzatot célozza meg, de átfogó és aktuális képet kíván nyújtani a zenei életről is. Mindazon eseményekről és művekről, melyek minket, hívőket érintenek. Lesznek itt koncert ajánlók, kórus bemutatók, írások zeneszerzőkről, műveikről...
Igyekszünk bemutatni az aktuális liturgikus időszak zenei jellegzetességeit is. 
Széles látókört kívánunk nyújtani, melyet hazánkban elsőként kísérel meg blogunk. Kívánjuk, hogy akár egy feketekávé mellé ülve is, legyen ideje elolvasni aktuális bejegyzésünket. Ez okozzon többször annyi szellemei és lelki felfrissülést, mint amit egy csészényi kávé okoz reggel...

Blogunkon az első mű, mely felcsendül, meghatározó módon legyen Liszt Ferenc Via crucis-a.